Gondolatok a téveszmékről és az igazság kereséséről

Ma  éjjel azon gondolkodtam el, hogy mennyire úgy vagyunk “nevelve”, “összerakva” stb., hogy hajlamosabbak vagyunk egy általunk helyesnek vélt, mástól hallott igazságot – felülvizsgálat nélkül – elfogadni, elhinni, majd annak lelkes képviselőjévé, szajkójává válni. Ezeket nevezem téveszmék-nek, vagy más néven berögzüléseknek. Mindenkinek lehet ilyen téveszméje, és kevesen képesek arra, hogy egy, már jól berögzült téveszmét az igazságkutatás mérlegére helyezzenek, és utána járjanak a dolgok hátterének, valóságának. A téveszme mindig felületes, mindig felszínes. A téveszmét hajtogató ember, ha találkozik a téveszméjével ellentétes igazsággal, amely alátámasztható, kutatható és bizonyítható tényeken alapul, akkor bezár. A téveszme mögött mindig valamilyen egyéni haszon áll, nem pénzbeli, hanem ilyenek: kényelmesség, tetszetősség, frappánsság, egyszerűség, vagy mert jó érvnek bizonyul egy általunk hamisnak tartott csoporttal szemben. Az eddigi világkép fenntartására irányul (hiszen senki sem szereti, ha egyik napról a másikra megváltozik a világról alkotott képe). Olykor egy  téveszme sokkal-sokkal egyszerűbb, hatékonyabb, reklámozhatóbb, mint az igazság. Az igazság elgondolkodtató, sok energiát emészt fel, míg valaki eljut rá, meg kell rágni, időt és erőfeszítést kell bele áldozni, a téveszme viszont ezzel ellentétben “könnyű bicikli”, vagy a könnyebb út. Ráadásul ilyenkor az embernek a saját egóját kell legyőzni és beismerni magunk előtt, hogy az eddig szilárdnak hitt meggyőződésünk merő ostobaság.

Mondok egy példát. Téveszme például az, hogy a Károli fordítású Szentírás szövege sérthetetlen, maga az igazság, amitől eltérni már-már istenkáromlás. Természetesen az igazságot tartalmazza, de az idő és az újonnan előkerült (de időben régebbi, eredetihez közelebb álló) kéziratok, kódexek felfedezése megmutatta azt, hogy a Károli által használt eredeti szövegek nem a leghitelesebbek. Ő a Textus Receptus (TR) alapján dolgozott. Azok a görög kéziratok, amelyek alapján Erasmus majd’ 500 éve ezt az ógörög alapszöveget, a TR-t (elfogadott, bevett szöveg) összeállította, nem a leghitelesebb, legrégebbi szöveghagyományt tartalmazzák, inkább késeieket, több különféle szöveghagyomány összefésült változatát. Ez nem Erasmus hibája, hanem abban a korban csak ez állt rendelkezésére. Ezen felül számos olyan tény van, ami megkérdőjelezi, hogy a TR, amiből Károli fordított a legjobb görög alapszöveg. (Ilyen például, hogy a Jelenések egyes részei esetében, mivel nem állt Erasmusnak rendelkezésére ógörög szöveg, a Vulgata latin szövegét fordította vissza görögre. Ezért vannak olyan részek a TR-ben, amelyek semelyik másik görög alapszövegben nincsenek benne. Vagy pl. hogy a Comma Johanneum nevű, elhíresült betoldást a szövegbe fogadásból tette bele.) Mindezek mellett mégis vannak ennek a téveszmének évszázados hordozói, lándzsás harcosai, akik szerint a TR-től nem szabad eltérni, amely téveszmére maga a megnevezés is rásegített, a TR jelentése ugyanis: bevett, elfogadott szöveget jelent. Vajon ki akarna egy bevett és elfogadott szövegtől eltérni, ha azt mindenki elfogadta, bevette, és mindenki azt mondja: ez a jó? A sokasággal szembe menni mindig is nehéz… viszont az igazságot keresők pont erről ismerhetők meg.

A fenti bekezdést csak példaként hoztam arra, hogy hogyan működik a téveszme. A téveszmét hajtogatók hiszik, elfogadják, hogy a TR és az erre alapozott Károli a legjobb, elfogadott, bevett szöveg több évszázada, ehhez képest a valóság, ha utána jár az ember, egészen máshova vezet. (Erről más is meggyőződhet, ha elolvassa például Bruce M. Metzger és Bart D. Ehrman – Az Újszövetség szövege című könyvét, de persze ezt sem úgy kell kezelni, mint ami maga az igazság, hanem folytatni kell a kutatást.) Természetesen hozhatnék még más téveszméket is, például a kanonizálás kérdését, amely szintén egy nagyon összetett téma, vagy akár nem hittel kapcsolatos, hanem köznapi téveszméket is, de jelenleg nem emiatt írom e sorokat, hanem hogy magára a jelenségre rávilágítsak.

Sajnos hajlamosak vagyunk a téveszmék elfogadására. Mi a megoldás? Hogy tudjuk ezt elkerülni? Úgy, ha a már igazságként elfogadott konstrukciókat a fejünkben felülvizsgáljuk, és kutatjuk az igazságot, erőt és energiát fektetünk bele. Enélkül nem megy. A kutatás és a mérlegelés, az agyunk, és gondolataink, és a meglévő információk felülvizsgálata védhet meg bennünket a téveszméktől, emellett, ami fontos, Istent is kérhetjük, hogy adjon belátást, bölcsességet és világosságot, hiszen vannak olyan erők, amelyekkel szemben mi emberi lények nem is tudnánk felvenni a versenyt, ha a hazugságról van szó. Az ember ellensége ugyanis a hazugság atyja, aki már régóta tökéletesíti ezt a fegyvert az uralma és világrendje megszilárdítására.

És végül álljon itt egy pár idézet a Szentírásból, a hit oldaláról, ami megerősíthet bennünket abban, hogy ez jó, és Isten szerint is kedves irány:

Apcs. 17:11 Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.

Mt 7:7 Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Bölcs. 6:12 A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. 13. Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá. 14. Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja. 15. Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól. 16. Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük. 17. Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet). 18. A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása, 19. s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.