Egy az Isten!

A főpap – Flaviusz szerint – nem egy fejtetőt elfedő sapkát (kipát) hordott, hanem egy homlokot körbevevő, koronához hasonló fejdíszt, amit még egy másik anyaggal a homlok szélességében lefedtek. Erre a másik anyagra tették rá az arany lapot, amin a négybetűs (tetragrammaton) Istennév megjelent. (lásd még Josephus Régiségek leírását bővebben itt ) Josephus Flavius – Régiségek, 3:7:3 – a főpap fejviselete [157] Ὑπὲρ δὲ τῆς κεφαλῆς φορεῖ πῖλον ἄκωνον οὐ διικνούμενον εἰς πᾶσαν αὐτὴν ἀλλ᾽ ἐπ᾽ ὀλίγον ὑπερβεβηκότα μέσης: καλεῖται μὲν μασναεφθῆς, τῇ δὲ κατασκευῇ τοιοῦτός ἐστιν ὡς στεφάνη δοκεῖν ἐξ ὑφάσματος λινέου ταινία πεποιημένη παχεῖα: καὶ γὰρ ἐπιπτυσσόμενον ῥάπτεται πολλάκις. [158] ἔπειτα σινδὼν ἄνωθεν αὐτὸν ἐκπεριέρχεται διήκουσα μέχρι μετώπου τήν τε ῥαφὴν τῆς ταινίας καὶ τὸ ἀπ᾽ αὐτῆς ἀπρεπὲς καλύπτουσα καὶ ὅλη δὲ τῷ κρανίῳ γιγνομένη ἐπίπεδον: ἥρμοσται δὲ ἀκριβῶς, ὡς ἂν μὴ περιρρυείη πονοῦντος περὶ τὴν ἱερουργίαν. (Saját fordításom görög szavak kiszótárazásával): [157] Fején pedig kúpos...

Alexandriai Kelemen – Stromata III. könyv (részlet)   3.4.25.1 Említést tettünk pedig a Pontuszi Markión szektájának követőiről, akik a Teremtővel való szembenállás miatt elutasítják a világi javakkal való élést. 3.4.25.2 Az önmegtartóztatás okává vált ugyanis neki (a Teremtő), ha ugyan ezt önmegtartóztatásnak mondhatjuk, (mert) maga a Teremtő az, aki ellen ez az Isten ellen tusakodó gigász úgy véli, hogy képes harcolni, túllépve a teremtésen és formáltatáson. 3.4.25.3 És ha közösen használják is az úrnak beszédét, amelyet Fülöpnek mondott: „Hagyd a halottak, hogy eltemessék saját halottaikat, te pedig kövess engem !” (vö.: Mát. 8:22) de azt is fontolják meg, hogy Fülöp testét is hasonlatosan formáltatásnak nevezi, a test pedig nem szennyezett hulla. 3.4.25.4 Hogyan lehetett tehát neki olyan teste, amikor még nem volt holt? Mert felkelt az úr sírboltjából, mikor megölte a szenvedélyeket, de élt a Felkentnek. 3.4.25.5 Megemlítettük pedig a törvényrontó, asszonyokkal közösülő Kar...

Markion Ellen I. Könyv 3. fejezet – Részlet 3. Az alapvető és egészen átfogó vita tehát a számról folyik, lehet-e két istent állítani: esetleg költői, művészi, s harmadszor már eretnek-szabadság alapján. De a keresztény igazság szigorúan kinyilvánította: ha Isten nem egy, nincs, mert méltóbbnak hisszük, hogy valami nincs, mint ne úgy legyen, ahogy lennie kell. Istenről azonban tudd meg, hogy szükségszerűen egy, s ha kérded, mi az Isten, másként nem találhatsz rá. Amennyiben az ember Istent meghatározhatja (definíció), én úgy állítom, amit a köztudat is elfogad: Isten a legfelsőbb hatalmas, az örökkévalóságban szilárdan megalapozott, nem született, teremtetlen, kezdet és vég nélküli, – mert ezt az állapotot kell az örökkévalóságnak tartanunk, mely a legfőbb, nagy fogalmát kimeríti, amennyiben az magában Istenben áll fenn – és így a többi is, hogy Isten a legfőbb nagyság, formailag, értelmileg, erő és hatalom szempontjából. Mivel ebben mindenki egyetért, – senki sem taga...

Athéni Athenagoras “[…] ugyanígy érzékeljük más erőknek létezését is, amik az anyag körül és az anyag által gyakorolnak hatalmat, egyet pedig különösen [érzékelünk ezek közül], amelyik Istennel szemben ellenséges. Nem, mintha bármi is igazán ellenszegülhetne Istennek, mint a viszály a barátságnak Empedoklész szerint, vagy az éjszaka a nappalnak a csillagok megjelenése és eltűnése szerint; mert ha bármi is Istennel szembe állítaná magát, megszűnne létezni, a felépítése elpusztulna Isten erejétől és hatalmától, hanem [ez említett erő] az Isten jóságával, azaz az Istenben lévő jósággal ellenséges. Istenhez pedig szükségszerűen hozzátartozik a jósága. […] Ezeket is Isten alkotta, épp úgy, ahogy a többi angyal is az Ő alkotása, és rájuk bízta az anyag feletti irányítást és az anyag [különféle] alakjait. Mert ez az angyalok tisztsége, Isten gondviselését gyakorolják azon dolgok fölött, amiket megalkotott és elrendelt, hogy Istené legyen az egyetemes és általános gondviselés a teljesség ...

Órigenész – Az imádságról c. könyvéből részlet   Csak Istenhez imádkozzunk! XV. 1. Ha már megértettük, hogy mit is jelent az „ima”, soha többé ne imádkozzunk semmiféle teremtényhez, még Krisztushoz sem, egyedül a mindenség Istenéhez és Atyjához, akihez Üdvözítőnk maga is imádkozott, mint már kifejtettük, s amire minket is tanított. Amikor ugyanis kérték, hogy „Taníts meg bennünket imádkozni!” (Lk. 11:11), ő nem saját magához, hanem az Atyához szóló imát mutatott nekik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” stb. (Mt. 6.9). Mert, mint majd másutt kimutatjuk, személyileg és alanyilag a Fiú nem azonos az Atyával, ezért aztán vagy a Fiúhoz kellene imádkoznunk és az Atyához nem, vagy mindkettőhöz, vagy csak az Atyához. Azt mindenki lehetetlenségnek, sőt, értelmetlennek tartaná, hogy a Fiúhoz imádkozzunk és ne az Atyához, ez nyilvánvalóan minden belátással ellenkezne. Ha mindkettőhöz esedeznénk, többes számban kellene azt tennünk: „adjátok meg”, „kegyeskedjetek megtenni”, „teljesítsétek”, „ment...

„Legyetek ügyes [= rátermett, jó] pénzváltók!” Ez egy szóban fennmaradt Krisztus mondás, azaz logion. Ezt a rövid szóképet különösen szerette az ősegyház. Nem kevesebb, mint 37 idézetben és 20 utalásban találkozunk vele, többek között Órigenész, Alexandriai Kelemen, Jeromos, Cassianus műveiben. Hogy mégis feledésbe merült, annak az az oka, hogy olyan foglalkozásról szól, amelyet a modern nyugat ebben a formában nem ismer. Jahósua szívesen fogalmazza meg a maga üdvözítői feladatát bizonyos foglalkozások képével (pásztor, orvos, építőmester), s így a tanítványok feladatát és a feladat ellátásának módját is (aratómunkások: Mt 9,37; pásztorok: Mt 10,6; 18,12-14); halászok: Mk 1,17; intézők: Mt 16,19a; 13,52, bírák: Mt 18,18; 16,19b [az oldás és kötés a bírák hatalma]; kereskedők: Mt 13,45). Ebbe a sorba tartozik a pénzváltó is. A trapedzitész az evangéliumokban csak egyszer kerül elõ, Máté 25,27-ben. A pénzváltó itt bankárt jelent. Erre utalna a mondás is? „Legyetek jó bankárok! Kamatoztas...

Azt hiszem, ez történet megmutatja a különbséget az V. századi elpártolás, a világi hatalommal paráználkodó kereszténység és a Krisztus életmódját nem csak szájával követő I. századi hívők között. Ez az az eset, amikor egy pogány is megelőzi az ilyen “keresztényeket” az Isten országában. “Élt Alexandriában egy Hüpatia nevű nő. Theón filozófus lánya volt, de olyan magas műveltséggel rendelkezett, hogy túlszárnyalta filozófus kortársait. A Pótinosztól származó platóni iskola nyomdokaiba lépett, és az összes filozófiai tudományokat fejtegette tanítványainak. Ezért aztán hozzá csődültek mindenhonnan azok, akik a filozófiával akartak foglalkozni. Műveltségéből fakadó tisztes tekintélye miatt előfordult, hogy személyesen elment az elöljárókhoz is, de szerényen, és semmiféle szégyent nem jelentett, ha férfiak körében tartózkodott. Mindnyájan még inkább tisztelték és csodálták ugyanis bámulatos mértékletessége miatt. Épp emiatt támadt akkor irigység. Mivel egyre gyakrabban bes...

“… Az evangéliumok harmadik könyve a Lukács szerinti. Lukács a jól ismert orvos, Krisztus felemelkedése után Pál őt, mint a törvényben buzgót magával vitte, saját neve alatt a hit szerint. Az urat azonban ő sem látta testben; És aminek maga utána tudott járni, így János születésétől kezdi a történetet elbeszélni. A negyedik evangélium a tanítványok közül való Jánosé. Buzdítva tanítványtársait és a püspököket, ezt mondotta: “Böjtöljetek velem együtt mától három napig és bármi kinyilatkoztatást nyerünk, mondjuk el egymásnak.” Ugyanazon az éjszakán Andrásnak, az apostolok közül az egyiknek kinyilatkoztatása volt, aminek minden dolgát Jánosnak kellett leírni a saját neve alatt, míg mindnyájuknak meg kellett (azt) vizsgálniuk. ……………………………………. És ezért, bár minden egyes evangélium más kezdetről számol be, mégis a hívők hitének anyagában semmi különbség nincsen, mivel egyetlen irányító Szellem jelentett ki mindenben mindent, a születésről, a szenvedésről, a feltámadásról, a t...

 Egy kis előzményt is betettem, milyen tetteket vitt végbe előtte Nero, miután bekövetkezett a tragédia: (35.) Nero többször elment ennek a játékaira, de még gyönyörköd és közben sem tartózkodott a bűnös tettektől. Hiszen épp ezekben a napokban kényszerül meghalni Torquatus Silanus, amiért a Iunius-nemzetség hírességén felül az isteni Augustust is szépapjának mondhatta. Parancsot kaptak a vádlók: vessék a szemére, hogy ajándékozásban tékozló, s egyetlen reménye, hogy a helyzet megváltozik, sőt egyes felszabadítottjait a levelezés, a beadványok és pénzügyek intézőinek nevezi, a legfőbb államigazgatás megnevezéseivel és e hivatalokra gondolva. Ezután a legbizalmasabb felszabadítottakat bilincsbe verik, s elhurcolják; mikor az ítélet már várható volt, Torquatus felvágja karján az ereket; s elkövetkezik Nero szokásos szónoklata: bár vétkes volt és joggal nem bízott védekezésében, mégis életben maradhatott volna, ha bírájának kegyességét megvárja. ….. (37.) El akarván hitetni, hogy sehol se...

Nagyon fontos megismerni, hogy milyen vita volt Isten gyülekezetének korai szakaszában, amiből már látszik a római és alexandirai gyülekezetek  elszakadása az igaz hit gyakorlatától, amit Vanyó “fejlődésnek” nevez, természetesen a saját szempontjából. Ez abban nyilvánult meg, hogy a páskát a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnaphoz igazították, szemben az evangéliumban és a törvényben látható gyakorlattal (Viktor, római püspök által vezetett Róma ezt kényszerítette a keleti gyülekezetekre, akik még a helyes hagyomány szerint ünnepeltek). Fontos megérteni, hogy Isten gyülekezete a Pászkát mindig Niszán 14.-én naplemente után, a Kovásztalan kenyerek ünnepét Niszán 15. nappal kezdődően tartotta. Az úrvacsora nem bárány áldozati lakoma, hanem a chagigah volt eredetileg, a Páska bárány vacsorát megelőző éjjelen, egy külön lakoma (Abib/Niszan 14.-e éjszakai részében) , és ezt János evangéliuma bizonyítja leginkább, amiből ez egyértelműen kiderül. A zsidók...

A következő pár dia Euszebeiosz egyháztörténetéből van kifotózva, amely hűen mutatja, hogy első két század véres üldözéseinek korszaka után, a 300-as évek elején hogyan váltott a világi (római) hatalom politikája és hogyan karolta fel az általuk a “katolikusnak” nevezett felekezetet, először vallásszabadságot hirdetve, visszaadva világi javaikat, templomaikat, majd támogatva anyagilag is azt. (pl. anyagi juttatások, adómentesség az elöljáróknak stb.) Ez a frigy termeszesen azzal járt, hogy a hatalom cserébe elvárt bizonyos dolgokat, pl. beleszólt ügyeikbe, sőt, ha úgy adódott parancsolt is. (lásd békítő zsinatok elrendelése) Úgy gondolom, hogy ekkora váltás csak akkor jöhet létre az “egyház” részéről, ha az már nem ragaszkodik a Felkent Pilátus előtt elmondott szép vallástételéhez, miszerint az ő királysága nem ebből a világból való, és János levelében lévő dicsérethez, hogy akik az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadtak el a pogányoktól. Csak az eredeti hit gy...

Jelenések 12:13 Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szülte. 14. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. 15. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. 16. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott. 17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele ; 18. És álla a tengernek fövenyére. Az Isten egyházának jellemzője, hogy megtartja Isten parancsolatait, és nála van Jézus Krisztus bizonyságtétele. A következő részlet a zsidó lexikonból történelmi tanúság az inkvizíció által üldözöttek egy kevésbé ismert...

A kövező idézet a zsidók peszach Hágáda nevezetű könyvéből való, amely leírja a Szentély fennállásakor gyakorolt peszah áldozat rendjét, mint történelmi forrás: (Részlet: Peszáchi Hágádá ) A Szentély idejében a peszách-áldozatot a délutáni áldozat után hozták. A vers szellemében „Hadd rójuk le a tulok áldozatot ajkunk imájával” ( Hoséá 14:3) Korbán peszách – A peszách-áldozatot egyéves hím bárányokból hozzák. Az áldozati állatot a Szentély udvarán bárhol le lehet vágni niszán 14-én, a nap közepe elteltével, a délutáni áldozat, a Menóra csészék megtisztítása és a Menóra meggyújtása után. Addig nem vághatjuk le a peszách-áldozatot, amíg cháméc (kovászos) van a birtokunkban. Ha valaki a peszách-áldozatot a délutáni Támid áldozata előtt vágja le, ez elfogadható, feltéve, hogy valaki más kevergeti a vért, hogy az ne alvadjon meg addig, míg a délutáni áldozat vérét az oltárra nem hintik. Azután a peszháchi-áldozat vérét ráöntjük az oltárra. Az egész vért egyszerre kell az alapra önteni. Miké...