TATIANOSZ, idézetek
“22. I. Milyenek is tanaitok? Ki ne nevetne a nagy nyilvánosság előtt tartott rendezvényeken, melyeket a gonosz démonok tiszteletére rendeztek, kik gyalázatba döntik az embereket. 2. Sokszor láttam egy bizonyos személyt, miután láttam, csodálkoztam rajta, majd csodálkozásom megvetésre vált, mert hogy lehet valaki bensőleg más, kifelé pedig valami olyat színlel, ami nem ő, hol szenvedélyesen kérkedve, hol teljesen zavartan, egyszer villámló szemekkel játssza szerepét, máskor kezét ügyesen forgatva, agyagmaszkjában hol Aphroditéként, hol Apollóként tobzódik, egymagában vád az összes istenek ellen, a babonaság tömör foglalata, meghamisítja a hősi tetteket, eljátssza a gyilkosságokat, emlékezetbe idéz házasságtöréseket, az ilyen a megszállottság kincsesháza, a fajtalankodás tanítója, az igazságtalan ítéletek mintája, és az ilyet mindenki megtapsolja . 3. Én azonban megvetem azt, aki mindent meghazudtol, az embert is, istentelenségét is, mesterségét is. 4. Titeket azonban lebilincselnek az