A „ne ítéljetek” tanítás helytelen használata a modern kereszténységben
Általános tapasztalat, hogy a Felkent Jahósuának a hegyi beszédben elhangzott tanítását ( Mát 7:1; Luk. 6:37 ) olyan esetekre vonatkoztatják a modern kereszténységen belül, amire egyáltalán nem vonatkoztatható, és ami ellentétes az Írás más helyein elhangzó kijelentésekkel, sőt még a józan ésszel is. Gondolok itt arra, hogy egyenesen arra használják ezt a mondást, hogy nekünk semmilyen témáról, semmilyen csoportról nem szabad véleményt alkotni, még olyanról se, amiről maga Isten beszéde nyilvánvalóan elítélően beszél, bűnösnek, bűnnek mond. Nekik is „meg kell bocsátanunk”, „nem szabad róluk semmi kritikát megfogalmaznunk”. Ezt a téves értelmezést védekezésként is láttam már használni, azaz „ha mi valamiben vétkezünk, ezt te nehogy megemlítsd, felhozd, (ne ints minket), mert az úr azt mondta: Ne ítélj!”. Ez olyan, mintha a bűnösök a bűnt ezzel akarnák kivédeni, a figyelmeztetést elkerülni, ahelyett, hogy elgondolkodnának és megtérnének. Még a Felkent tanítását is képesek ilyen kiforgato