Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2016

Miért böjtölnek a Felkent követői engeszteléskor?

3Mózes 16:29-34 Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény. Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt. Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez. Egy pár gondolatot szeretnék indoklásként írni azzal kapcsolatban, hogy a Felkent Jahósua követői miért böjtölnek az engesztelés napján, Isten naptára szerinti hetedik hónap 10-én. Először is általánosságban fontos megjegyezni Jahve ünnepei kapcsán, hogy a Felkent követői számára az ünnepek tartása nem pusztán szertartás, az írott parancsolat betartása, hanem Isten bölcsességét, értelmét megkapva annak lényegét és célját ragadják meg a Felkentben. Az ünnepek elrendelése Mózesnél olykor indoklás nélküli parancsokkal történik, lásd pl. a kürtök ünnepét, ahol semmi okot nem

Mi nem az Újszövetség?

A MATTANJAH-ban megígért 11., 12., és 13. pontnak, mely igen szükséges az Újtestamentum iratainak helyes megértéséhez. Az evangélisták és apostolok iratait hamisan nevezik Urunk Jézus Krisztus Újszövetségének, illetőleg Újtestamentumának. Ezt, úgy tűnik, a következő érvekkel lehet bizonyítani: 1. Az új szövetség nem más, mint a mózesi törvénynek a Messiás szelleme által az emberek szívébe történő beírása (mint azt Jeremiás tanúsítja, 31:31) nem pedig papírra történő leírása. Ez ugyanis már megelőzőleg Mózes által helyesen és kifogástalanul megtörtént és végbement. 2. Amint azt Pál tanúsítja — a feltételezett esetben Krisztus Mózeshez hasonlóan a betű szolgája lett volna, holott a Szellem szolgája volt. Pál ugyanis azt mondja: „Az Úr a Szellem”, azaz: aki a Szellemet adja. Ezt Keresztelő János is tanúsíthatta róla: “Aki tüzel és Szellemmel fog benneteket bemeríteni.” (Mát. 3:11) 3. Pál tanúsága szerint Krisztusnak még apostolai sem a betű szolgái voltak, hanem a Szelleméi. Ugyanis kizár

Pészah (húsvét) vitátáról (i.sz. 170 körül)

Nagyon fontos megismerni, hogy milyen vita volt Isten gyülekezetének korai szakaszában, amiből már látszik a római és alexandirai gyülekezetek  elszakadása az igaz hit gyakorlatától, amit Vanyó “fejlődésnek” nevez, természetesen a saját szempontjából. Ez abban nyilvánult meg, hogy a páskát a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnaphoz igazították, szemben az evangéliumban és a törvényben látható gyakorlattal (Viktor, római püspök által vezetett Róma ezt kényszerítette a keleti gyülekezetekre, akik még a helyes hagyomány szerint ünnepeltek). Fontos megérteni, hogy Isten gyülekezete a Pászkát mindig Niszán 14.-én naplemente után, a Kovásztalan kenyerek ünnepét Niszán 15. nappal kezdődően tartotta. Az úrvacsora nem bárány áldozati lakoma, hanem a chagigah volt eredetileg, a Páska bárány vacsorát megelőző éjjelen, egy külön lakoma (Abib/Niszan 14.-e éjszakai részében) , és ezt János evangéliuma bizonyítja leginkább, amiből ez egyértelműen kiderül. A zsidók ugyanis ne

Üldözöttből "elfogadott" vallás

A következő pár dia Euszebeiosz egyháztörténetéből van kifotózva, amely hűen mutatja, hogy első két század véres üldözéseinek korszaka után, a 300-as évek elején hogyan váltott a világi (római) hatalom politikája és hogyan karolta fel az általuk a “katolikusnak” nevezett felekezetet, először vallásszabadságot hirdetve, visszaadva világi javaikat, templomaikat, majd támogatva anyagilag is azt. (pl. anyagi juttatások, adómentesség az elöljáróknak stb.) Ez a frigy termeszesen azzal járt, hogy a hatalom cserébe elvárt bizonyos dolgokat, pl. beleszólt ügyeikbe, sőt, ha úgy adódott parancsolt is. (lásd békítő zsinatok elrendelése) Úgy gondolom, hogy ekkora váltás csak akkor jöhet létre az “egyház” részéről, ha az már nem ragaszkodik a Felkent Pilátus előtt elmondott szép vallástételéhez, miszerint az ő királysága nem ebből a világból való, és János levelében lévő dicsérethez, hogy akik az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadtak el a pogányoktól. Csak az eredeti hit gyakorlatától eltért fele