Egy az Isten!

Markion Ellen I. Könyv 3. fejezet – Részlet 3. Az alapvető és egészen átfogó vita tehát a számról folyik, lehet-e két istent állítani: esetleg költői, művészi, s harmadszor már eretnek-szabadság alapján. De a keresztény igazság szigorúan kinyilvánította: ha Isten nem egy, nincs, mert méltóbbnak hisszük, hogy valami nincs, mint ne úgy legyen, ahogy lennie kell. Istenről azonban tudd meg, hogy szükségszerűen egy, s ha kérded, mi az Isten, másként nem találhatsz rá. Amennyiben az ember Istent meghatározhatja (definíció), én úgy állítom, amit a köztudat is elfogad: Isten a legfelsőbb hatalmas, az örökkévalóságban szilárdan megalapozott, nem született, teremtetlen, kezdet és vég nélküli, – mert ezt az állapotot kell az örökkévalóságnak tartanunk, mely a legfőbb, nagy fogalmát kimeríti, amennyiben az magában Istenben áll fenn – és így a többi is, hogy Isten a legfőbb nagyság, formailag, értelmileg, erő és hatalom szempontjából. Mivel ebben mindenki egyetért, – senki sem taga...

Általános tapasztalat, hogy a Felkent Jahósuának a hegyi beszédben elhangzott tanítását ( Mát 7:1; Luk. 6:37 ) olyan esetekre vonatkoztatják a modern kereszténységen belül, amire egyáltalán nem vonatkoztatható, és ami ellentétes az Írás más helyein elhangzó kijelentésekkel, sőt még a józan ésszel is. Gondolok itt arra, hogy egyenesen arra használják ezt a mondást, hogy nekünk semmilyen témáról, semmilyen csoportról nem szabad véleményt alkotni, még olyanról se, amiről maga Isten beszéde nyilvánvalóan elítélően beszél, bűnösnek, bűnnek mond. Nekik is „meg kell bocsátanunk”, „nem szabad róluk semmi kritikát megfogalmaznunk”. Ezt a téves értelmezést védekezésként is láttam már használni, azaz „ha mi valamiben vétkezünk, ezt te nehogy megemlítsd, felhozd, (ne ints minket), mert az úr azt mondta: Ne ítélj!”. Ez olyan, mintha a bűnösök a bűnt ezzel akarnák kivédeni, a figyelmeztetést elkerülni, ahelyett, hogy elgondolkodnának és megtérnének. Még a Felkent tanítását is képesek ilyen kiforgato...

Órigenész – Az imádságról c. könyvéből részlet   Csak Istenhez imádkozzunk! XV. 1. Ha már megértettük, hogy mit is jelent az „ima”, soha többé ne imádkozzunk semmiféle teremtényhez, még Krisztushoz sem, egyedül a mindenség Istenéhez és Atyjához, akihez Üdvözítőnk maga is imádkozott, mint már kifejtettük, s amire minket is tanított. Amikor ugyanis kérték, hogy „Taníts meg bennünket imádkozni!” (Lk. 11:11), ő nem saját magához, hanem az Atyához szóló imát mutatott nekik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” stb. (Mt. 6.9). Mert, mint majd másutt kimutatjuk, személyileg és alanyilag a Fiú nem azonos az Atyával, ezért aztán vagy a Fiúhoz kellene imádkoznunk és az Atyához nem, vagy mindkettőhöz, vagy csak az Atyához. Azt mindenki lehetetlenségnek, sőt, értelmetlennek tartaná, hogy a Fiúhoz imádkozzunk és ne az Atyához, ez nyilvánvalóan minden belátással ellenkezne. Ha mindkettőhöz esedeznénk, többes számban kellene azt tennünk: „adjátok meg”, „kegyeskedjetek megtenni”, „teljesítsétek”, „ment...

Azt hiszem, ez történet megmutatja a különbséget az V. századi elpártolás, a világi hatalommal paráználkodó kereszténység és a Krisztus életmódját nem csak szájával követő I. századi hívők között. Ez az az eset, amikor egy pogány is megelőzi az ilyen “keresztényeket” az Isten országában. “Élt Alexandriában egy Hüpatia nevű nő. Theón filozófus lánya volt, de olyan magas műveltséggel rendelkezett, hogy túlszárnyalta filozófus kortársait. A Pótinosztól származó platóni iskola nyomdokaiba lépett, és az összes filozófiai tudományokat fejtegette tanítványainak. Ezért aztán hozzá csődültek mindenhonnan azok, akik a filozófiával akartak foglalkozni. Műveltségéből fakadó tisztes tekintélye miatt előfordult, hogy személyesen elment az elöljárókhoz is, de szerényen, és semmiféle szégyent nem jelentett, ha férfiak körében tartózkodott. Mindnyájan még inkább tisztelték és csodálták ugyanis bámulatos mértékletessége miatt. Épp emiatt támadt akkor irigység. Mivel egyre gyakrabban bes...

Az Írásban, az apostoli tanításban és a prófétáknál is, de magánál Isten Fiánál is jó pár helyen van említve a téma (pl. amikor a szadduceusok vitatták a test feltámadását). Hitünk egyik alaptanításáról, mondhatni kezdetleges tanításáról van szó ( Zsid.6.1-2 ), és a Krisztus, az Isten Felkentje mellett ez volt az, amit még Pál az athéniaknak hirdetett az Areopaguson, amit nem tudtak befogadni a sztoikus filozófusok ( Csel. 17:18;32 ). Pál első körben arról beszélt, hogy Isten a világot egy férfiú által fogja igazságban megítélni, akit erre rendelt, bizonyítva őt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból. Pál apostol a korintusiak első levelében a feltámadást tagadók számára kifejti, hogy ha Krisztus nem támadott volna fel, a hitünk hiábavaló lenne, mert ha csak ebben az életben reménykedünk, nyomorultabbak vagyunk minden embernél. De ő első zsengeként feltámadott, pontosabban az Isten feltámasztotta, nem hagyta őt a Seolban, azaz a halálban. Ezzel egyúttal mintát is adott, hogy hogyan fo...

Többször előkerül a szentháromság tanának védelmezői részéről, hogy az echad héber számnév, ami 1-et jelent, valamiképpen mégis többséget, többes számot rejt magában, vagy arra utal. Nos, kerek perec megállapítható, hogy ennek alapja vagy egy hamis állítás, vagy egy következtetési légvár, ami csekély gondolkodással is könnyen lerontható. Nos, egyes weboldalakon szándékos hamis állítások is előfordulnak, ezért rögtön szeretném tisztázni, hogy az echad a héber nyelvben számnév, ami megfelel a magyar 1 (egy) számnévnek, és egyes számban áll. Amikor valaki elkezdi a héber számokat tanulni, és egytől tízig ismétli azokat, akkor semmiféle többségre nem gondol, ha azt mondja: 1 (echad), 2 (staim), 3 (selos), 4 (arba), … stb. (lásd: https://youtu.be/FBd9QdpqUz0?t=51 ) Hanem az ’egy’ valóban az egyes számot jelenti. Nézzük a google első találatát: az „Isten echad”- kulcsszavak beírására azonnal egy háromságot alátámasztó oldal jön elő: „ECHAD (héber) = egy, de nem egyes, hanem többes számban...

“Magatok is tudjátok, hogyan kell minket követni ; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül. Sem i n gyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Nem azért, mintha nem lett volna rá jogunk, hanem azért, hogy magunkat példaként adjuk néktek, hogy minket kövessetek . Mert amikor nálatok voltunk is, a zt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék ! “ – II. Thess. 3:10 “Szeretett barátom, hűen cselekszel mindenben, amit az testvérekért, és pedig az idegenekért teszel, akik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjukra, mert az Ő nevéért keltek útra, semmit sem fogadván el a pogányoktól . ”  – III. János 1:5-7 Ez a bejegyzés azzal a céllal készült, hogy összefogjam azzal kapcsolatos álláspontomat, hogy az Írás, az apostoli parancsolat és a korai őskeresztény életmód fen...

“”Ezért elhagyva a Felkent kezdeti beszédét , jussunk tökéletességre, nehogy ismét a holt tettekből való megtérésnek alapjait rakjuk le, és az Istenben való hitet, a bemerítés tanítását (mely) kezek rátevése is, halottak feltámadását és az örök ítéletet . És ezt megtesszük, ha az Isten megengedi.”” (Héberekhez írt levél 6.1-3) Úgy tartja a mondás, hogy “a kályhától kell elindulni” és ez a mondás a Felkent Jahósua  hitének tanítására is igaz. Vagy más példázattal szólva: Nem lehet házat úgy építeni, ha nem az alapoknál kezdjük az építkezést. Tehát arra a kérdésre, hogy a világ mit halljon először a Felkent követőitől, véleményem szerint eléggé pontos választ kell adni, ami nem bármi, ami Isten kijelentéseiben, az Írásokban található. Hanem a hit alaptanításai, amelyekről a Héberekhez írt levél írója is említést tett, amit később már nem kell újra és újra lerakni, tanítani azoknak, akik már élik a Felkentben való életet. Emellett fontos, hogy az alaptan...

3Mózes 16:29-34 Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény. Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt. Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez. Egy pár gondolatot szeretnék indoklásként írni azzal kapcsolatban, hogy a Felkent Jahósua követői miért böjtölnek az engesztelés napján, Isten naptára szerinti hetedik hónap 10-én. Először is általánosságban fontos megjegyezni Jahve ünnepei kapcsán, hogy a Felkent követői számára az ünnepek tartása nem pusztán szertartás, az írott parancsolat betartása, hanem Isten bölcsességét, értelmét megkapva annak lényegét és célját ragadják meg a Felkentben. Az ünnepek elrendelése Mózesnél olykor indoklás nélküli parancsokkal történik, lásd pl. a kürtök ünnepét, ahol semmi okot nem...

Nagyon fontos megismerni, hogy milyen vita volt Isten gyülekezetének korai szakaszában, amiből már látszik a római és alexandirai gyülekezetek  elszakadása az igaz hit gyakorlatától, amit Vanyó “fejlődésnek” nevez, természetesen a saját szempontjából. Ez abban nyilvánult meg, hogy a páskát a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnaphoz igazították, szemben az evangéliumban és a törvényben látható gyakorlattal (Viktor, római püspök által vezetett Róma ezt kényszerítette a keleti gyülekezetekre, akik még a helyes hagyomány szerint ünnepeltek). Fontos megérteni, hogy Isten gyülekezete a Pászkát mindig Niszán 14.-én naplemente után, a Kovásztalan kenyerek ünnepét Niszán 15. nappal kezdődően tartotta. Az úrvacsora nem bárány áldozati lakoma, hanem a chagigah volt eredetileg, a Páska bárány vacsorát megelőző éjjelen, egy külön lakoma (Abib/Niszan 14.-e éjszakai részében) , és ezt János evangéliuma bizonyítja leginkább, amiből ez egyértelműen kiderül. A zsidók...