Szegletkő a Sionban

“De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; gyertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a Szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” (Mát. 21:38-44)

“Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a Szegletkő maga Jézus Krisztus” (Ef.)

“Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága Szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!” (Ézs. 28.16)

Egy pár gondolatot szeretnék arról írni, hogy a Krisztus Jézus az a Szegletkő, amit Isten helyezett el Sionban. Tudvalevő, hogy építkezéskor a szegletkő volt az épület első, legnehezebb köve, amit ünnepélyes körülmények között helyeztek le. Sarokkőnek, vagy alapkőnek is nevezték. Az építkezés innen folytatódott. Minden más kőnek illeszkednie kellett ehhez a kőhöz, hiszen ha nem illeszkedne a sarokkőhöz, akkor kilógna a ház oldalából, és az épület nem mutatna túl szépen (göcsörtös, egyenetlen lenne). Ennek számomra az a mondanivalója, hogy Jézus Krisztus életmódja, tanítása, Istenében és Atyjában való bizalma, hűsége és hite az őt követőknek a zsinórmértéke. Ami attól eltér, kilóg az épületből, azzal valami nincs rendben, ott korrigálni kell, vagy az nem az Épületbe való. Sokan tudakolják, hogy mi bizonyítja azt, hogy valaki aszerint él, ahogy egy kereszténynek élnie kell, mi bizonyítja, hogy Isten vele van. stb. Véleményem szerint leginkább az, hogy mennyire igazodik a Szegletkőhöz, tehát életéből és beszédéből lehet erre következtetni, összehasonlítva azt Jézus Krisztus és apostolai életmódjával, beszédével (az apostolokat azért említem, mivel ők már véglegesen ennek az Épületnek a kövei lettek, így ők is mondhatók mértéknek, de az első a Krisztus).

Mondok a zsinórmértékre egy példát. A minap olvastam egy második századi apologétát, aki a király, császár előtt védte a keresztényeket, és dicsérte életmódjukat, istenfélelmüket stb. Ez első látásra jónak is tűnik, hiszen ekkoriban üldözték a keresztényeket, és a róluk kialakult képet akarta így kijavítani, hogy az üldözés alábbhagyjon. De van-e szükségünk ilyen ember védelemre? Emberi ügyvédre? Embertől való ez, vagy a mennyből? Nos, ha megfigyeljük a zsinórmértékünket, hogy hogyan tett Pilátus, vagy a főtanács előtt, egyből feltűnik a differencia. Krisztus ilyen módon nem védte magát, elismerte a hatalmasok földi hatalmát, de nem hivatkozott a saját jócselekedeteire, életmódjára, tanítványai életmódjára stb. hanem vallást tett arról, hogy ő a mennyből való és utána elnémult az őt igazságtalanul vádolók előtt. Tanítványainak is azt tanácsolta, hogy előre ne gondolkodjanak, hogy mit fognak mondani, ha királyok, helytartók elé viszik őket, mert Isten Szelleme lesz az, aki szól akkor. Tehát nem előre kigondolt apologiák fognak tanúskodni, hanem maga Isten ad szavakat azoknak, akik akkor szólnak. Az öndicséret amúgy is furcsa egy Krisztust követő szájában. Az apostol is azt tanítja, ne a mi szájunk tegyen vallást a jó cselekedeteinkről, hanem mások.