Athéni Athenagoras “[…] ugyanígy érzékeljük más erőknek létezését is, amik az anyag körül és az anyag által gyakorolnak hatalmat, egyet pedig különösen [érzékelünk ezek közül], amelyik Istennel szemben ellenséges. Nem, mintha bármi is igazán ellenszegülhetne Istennek, mint a viszály a barátságnak Empedoklész szerint, vagy az éjszaka a nappalnak a csillagok megjelenése és eltűnése szerint; mert ha bármi is Istennel szembe állítaná magát, megszűnne létezni, a felépítése elpusztulna Isten erejétől és hatalmától, hanem [ez említett erő] az Isten jóságával, azaz az Istenben lévő jósággal ellenséges. Istenhez pedig szükségszerűen hozzátartozik a jósága. […] Ezeket is Isten alkotta, épp úgy, ahogy a többi angyal is az Ő alkotása, és rájuk bízta az anyag feletti irányítást és az anyag [különféle] alakjait. Mert ez az angyalok tisztsége, Isten gondviselését gyakorolják azon dolgok fölött, amiket megalkotott és elrendelt, hogy Istené legyen az egyetemes és általános gondviselés a teljesség ...
A korai egyház elöljáróinak hitbeli felfogásához hozzátartozott a Felkent ezer éves földi uralmának várása, a szentek feltámadása, uralkodása a Felkenttel, amelyet a Jelenések könyve is tanúsít, ami Krisztus második eljövetelekor veszi kezdetét a földön, feltámadott testben. Nagyon tanulságos megfigyelni azt, hogy a kezdeti apostoli hittel hogyan szálltak szembe a modern kereszténység későbbi “egyházatyái”, hogyan minősítették először csak tévedésnek, tudatlanságnak, de a végén valójában eretnekségnek a kezdeti tanítást. “Az áldás [ti. Izsák Jákobhoz szóló áldása, Gen. 27,27-29.], amelyről az imént beszéltünk, kétségtelenül a királyság időszakára vonatkozik, miután az igazak feltámadtak a halottak közül, és eme feltámadás folytán az Isten által megbecsülésben részesültek; ezután a szabaddá vált és megújult teremtett világ mindenfajta eledelből bőségesen terem majd, az ég harmata s a zsíros föld jóvoltából. Ahogy erről azok a presbiterek is megemlékeznek, akik még lá...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése