Bejegyzések

Nagy Theodosius császár „cunctos populos” kezdetű ediktuma

Nagy Theodosius császár 380.-ban kiadott rendeletének szövegét teszem közzé. A latin nyelvű szöveg,a Codex Theodosianusban ( CTh 16,1,2 ) és – kis rövidítéssel a Codex Iustinianusban ( C. 1,1,1 ) olvasható:  “Imppp. Gratianus, Valentinianus et Theodosius AAA. Edictum ad populum urbis Constantinopolitanae. Cunctos populos, quos clementiae nostrae regit temperamentum, in tali volumus religione versari, quam divinum Petrum apostolum tradidisse Romanis religio usque ad nunc ab ipso insinuata declarat quamque pontificem Damasum sequi claret et Petrum Alexandriae episcopum virum apostolicae sanctitatis, hoc est, ut secundum apostolicam disciplinam evangelicamque doctrinam Patris et Filii et Spiritus Sancti unam deitatem subparili maiestate et sub pia trinitate credamus. Hanc legem sequentes Christianorum catholicorum nomen iubemus amplecti, reliquos vero dementes vesanosque iudicantes haeretici dogmatis infamiam sustinere nec conciliabula eorum ecclesiarum nomen accipere, divina primum ...

Két történelmi tanúság Flaviustól

Josephus Flavius bemerítő (keresztelő) Jánosról: “Némely zsidó azon az állásponton volt, hogy Heródes hadseregének pusztulását Isten haragjának kell tulajdonítani, mert így sújtotta őt a megérdemelt büntetéssel János meggyilkolásáért, akit keresztelőnek neveznek. Ugyanis Heródes kivégeztette ezt a jó embert, aki a zsidókat arra oktatta, hogy tökéletességre törekedjenek, legyenek igazságosak egymás iránt, jámborak Isten iránt és így keresztelkedjenek meg. Hirdette, hogy kedvesen fogadja Isten a keresztelést, mert célja csak a test megszentelése, nem pedig a bűnök kiengesztelése; tudniillik a lélek akkor már előbb megtisztult az igaz élet révén. Seregestül tódultak hozzá az emberek, és nagyon szívesen hallgatták ezeket a beszédeket; ezért Heródes attól tartott, hogy ennek a férfiúnak a tekintélye, akire, úgy látszik, mindenki hallgatott, a népet még majd lázadásba kergeti; ennélfogva jobbnak tartotta még idejében eltenni őt láb alól, mintsem hogy valami fordulat következzék be, és ...

Újra itt az újév

Istentől, a menny és föld Urától áldott új évet kívánok! Az Isten által lefektetett naptár ( http://churchofgod.hu/content.php?act=naptar ) szerint ugyanis ma kezdődik meg az új esztendő, nem a tél közepén! A természet megújult, minden kizöldellt, a fák zöld füleket hoztak, ahogy a bevetett föld is zölddé vált. Az első hónap neve “zöld kalászok/fülek” (Abib – 2Móz 13,4 ,  2Móz 9,31 ) – hűen tükrözi. Ez az év első hónapja. ( 2Móz 12,2 ) A templom megszentelése is a mai naptól indult, aminek gazdag tanítása van az Istenfélők számára. ( II. Krón. 29:1-17 ) Izrael Istenhez hű királya, Ezékiás kihordatta a templomból az odahelyezett bálványokat. Minden ilyen nemzeti megtérés azzal indult, hogy a régit eltávolították, és visszatértek a Mózes által lefektetett rend gyakorlásához, pl. megünnepelték a Páskát. Mármint azok a királyok, akikről azt mondják a krónikák, hogy “kedves dolgot cselekedett az YHVH szemei előtt” Ez pedig azoknak szól (Pál apostol által),...

Az tíz ének, targum

Részlet a Neofiti targumból Kr.e. 1. század. “Dalok és dicsőítések, melyeket Salamon, a próféta, Izrael királya prófétai szellemmel mondott a világ Ura előtt. Tíz éneket mondtak ezen a világon, ez a dal a legdicsőbb valamennyi közül. Az első éneket Ádám mondta, mikor megbocsáttatott bűne. Amikor elérkezett a szombat napja és megvédte őt, megnyitotta száját és mondta: >>Zsoltárének szombat napjára<< (Zsolt 92). A második éneket Mózes Izrael fiaival mondta, amikor a világ Ura meghasította előttük a Vörös-tengert. Valamennyien egyszerre megnyitották szájukat és mondták a dalt, mert így vagyon megírva: >>És dicsőítették akkor Mózes és Izrael fiai.<< (Kiv 15) A harmadik dalt, a kút dalát Mózes és Izrael fiai mondták. Mind együtt kezdték és mondták a dalt, amint meg van írva: >> Buzogj fel kút, énekeljetek feléje.<< (Szám 21,17) A negyedik éneket Mózes, a próféták feje mondta, mikor elérkezett az ideje annak, hogy elköltözzék a világból. És megintette...

Semone 'Eszre, a tizennyolc áldás szövege

Semone ‘Eszre, a tizennyolc áldás szövege Áldott vagy Te, Örök Istenünk, őseink Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Nagy, erős és félelmetes Isten, magasságos Isten, aki jóval jutalmazza az igazakat, mindenek teremtője, aki emlékezetben tartja őseink igaz voltát, és szeretetében megváltást hoz utódaikra Neve kedvéért. Segítő, megmentő és oltalmazó Uralkodó! Áldott vagy Te, Örökkévaló, Ábrahám védelmezője! Örök a hatalmad, Urunk, Te kelted életre a holtakat, nagy Megmentő! Jóságában ellátja az élőket, és feléleszti a holtakat nagy irgalmában, támogatja az elesetteket, meggyógyítja a betegeket, feloldozza a megkötözötteket és betartja hű fogadalmát a porban szunnyadóknak. Ki olyan, mint Te, Hatalom Ura, és ki hasonlítható hozzád, Uralkodó, aki öl, éltet és segítséget hoz a világra? Bízhatunk benned, hogy feltámasztod a halottakat. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki életre kelti a halottakat. Szent vagy te, és szent a Neved, a szentéletűek nap mint nap Téged dicsőítene...

TATIANOSZ, idézetek

“22. I. Milyenek is tanaitok? Ki ne nevetne a nagy nyilvánosság előtt tartott rendezvényeken, melyeket a gonosz démonok tiszteletére rendeztek, kik gyalázatba döntik az embereket. 2. Sokszor láttam egy bizonyos személyt, miután láttam, csodálkoztam rajta, majd csodálkozásom megvetésre vált, mert hogy lehet valaki bensőleg más, kifelé pedig valami olyat színlel, ami nem ő, hol szenvedélyesen kérkedve, hol teljesen zavartan, egyszer villámló szemekkel játssza szerepét, máskor kezét ügyesen forgatva, agyagmaszkjában hol Aphroditéként, hol Apollóként tobzódik, egymagában vád az összes istenek ellen, a babonaság tömör foglalata, meghamisítja a hősi tetteket, eljátssza a gyilkosságokat, emlékezetbe idéz házasságtöréseket, az ilyen a megszállottság kincsesháza, a fajtalankodás tanítója, az igazságtalan ítéletek mintája, és az ilyet mindenki megtapsolja . 3. Én azonban megvetem azt, aki mindent meghazudtol, az embert is, istentelenségét is, mesterségét is. 4. Titeket azonban lebilincseln...

JUSZTINOSZ, idézetek

“XXVI. 1. Harmadszor pedig; miután Krisztus a mennybe felment, a démonok egyes embereket arra indítottak, hogy magukat isteneknek mondják, akiket (ti. rómaiak) nemcsak nem üldöztök, hanem még tiszteltek is. Így Simont, aki szamariai volt, Gittón vidékéről származott, Claudius császár uralkodása alatt, a benne működő gonosz démonok által, mágikus erőben csodálatos dolgokat művelt, fővárosotokban (ti. Róma) istennek tartották, szobrát mint istenét tisztelték, és ez a szobor a Tiberis folyó két hídja között áll, ezzel a latin felirattal: SIMONI DEO SANCTO. Majdnem minden szamáriai, sőt néhány más nemzetből való is a legfőbb istenként imádta őt; egy bizonyos Helénát pedig, aki vándorlásaiban társa volt, annakelőtte pedig bordélyházi nő, úgy tisztelték, mint a tőle származó első “Elgondolást”. Ugyanígy Menandrosz, aki szintén szamáriai volt, Simon tanítványa, Kapparetai vidékéről származott, és ugyanazon démonok tartották hatalmukban, Antiochiai tartózkodása alatt – m...