Egy az Isten!

A Szentírás nyelvezetében – a héber gondolkodásra jellemző módon – gyakran található gondolatritmus, ugyanannak a mondanivalónak a kétszer, vagy háromszor való megismétlése más szavakkal, más kifejezésekkel. Ez legtöbbször a gondolat nyomatékosítása, fokozása, megerősítése miatt van. Mindez Jézus Krisztus beszédében is fellelhető (pl.  Mt 5,17 ). A leggyakoribb az a fajta kettőzés, ami ugyanazt a gondolatot ismétli meg, de az is elfordul, hogy a duplázásban szembeállítás van. Ha ismerjük a gondolatritmusok szerepét, akkor az Írás jobban megérthető, és a bibliai fogalmak tisztázódnak, hiszen az egyik – esetlegesen nem érthető – fogalmat a gondolatritmus másik felében lévő ismétlés érthetővé teszi, megmagyarázza. Egy példa erre. Tegyük fel, hogy nem értjük, vagy tisztázni szeretnénk a Seol (olykor pokolnak, olykor sírnak fordítják) fogalmát. Nos, a zsoltárokban így olvasunk egy helyen róla: “Mert nincs emlékezés rólad a halálban , a seolban kicsoda dicsőít ...

“Szóla ismét JHWH Mózesnek, mondva: Szólj Izrael fiaihoz, mondva: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok JHWH-nak .” ( III. Móz. 23:23.-25 ) Isten ünnepei közül  a kürtök ünnepe fontos mérföldkő a hetedik hónap kezdetén. Ez emlékeztető kürtzengés, szent összegyülekezés és nyugalom napja! Vajon minket, akik a Felkentet követjük, mire emlékeztet a kürt szava? Mit ünnepelünk ekkor? Ha röviden akarnám fogalmazni, azt, hogy Isten ígéreteit megtartó Isten, a történelem Ura , aki mindent eleve eltervezett és végbevisz . Az idők és időszakok az Ő kezében vannak. Isten megígérte – prófétái által – hogy királyságát és az Ő Felkentjét: Jahósuát, a királyt elküldi, és a világ megszabadul a vétek hatalmából, nem csak szellemileg a hívőkben, hanem fizikailag is. (Isten bosszúállásának nagy napján) Isten törvénye helyreállításának és az Ő na...

A modern kereszténység egyik jellegzetessége a felekezetekbe, pártokba, hierarchikus felépítésű intézményekbe tömörülés, és ezeknek a képződménynek (más néven “egyházaknak”) a fenntartása, növelése (mind anyagi, mind létszám oldaláról) és a világba való betagozódása (állami elismerés, állami támogatás, fejpénz, 1%), és a világban végzett mindenféle “kegyes”-nek tűnő feladat ellátása. Ezzel szemben a bibliai kereszténység teljesen más képet mutat, és nem lehet fellelni ilyen, a modern kereszténységben megfigyelhető szervezeti formákat, hierarchikus intézményeket, sem Júdeában Krisztus földi működése idején, sem a később, az apostolok által létrejött zsidó és pogány gyülekezeteknél. Mondhatnánk úgy is, hogy a gyülekezetek nem intézményesültek (legalábbis ennek nyoma sincs az apostoli levelezésben), hanem megmaradtak városonkénti, házankénti gyülekezeteknek, amelyek között az összekötő kapocs egyedül az apostoli szolgálat volt (lásd Júdeai szegényeknek való gyűjtés)...