Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2015

Az Isten Szelleméről

“ Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat! Az pedig mondta: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! Ő pedig mondta néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad . ” – Luk. 16:29-31 A háromságtan elleni polémiáim sorozatát azzal a felismerésemmel folytatnám, hogy a logikusan felépített érvek mit sem használnak, ha valaki nem Mózes (a Tóra) és a próféták alapjáról indul el, és jut el a Messiáshoz, Jahosuához. Ha nem erre az alapra helyezkedik (nem erre hallgat), akkor szinte semmi nem győzi meg, még ha valaki a halálból támadna fel és cáfolná a több ezer éves hamis tanítást Istenről, az is eretnek lesz a szemében. Persze azt is hozzátenném, hogy Isten ad fület a hallásra, és semmi sem véletlen. A szentháromság jól felépített tan, viszont ha mélyebben megvizsgáljuk, csak látszólag támaszkodik az Írás kiragadott és félreértelmezett részeire, mélységeiben azonban pogány eredetű, ami

Imádság Jézus nevében vs. Jézushoz

Folytatva az “Egy az Isten” sorozatot, egy pár gondolatot szeretnék felhozni arról, hogy mekkora különbség van a Biblia szerinti egyistenhitű gyakorlat és a modern kereszténység eltérő gyakorlata között, amely imádságában keveri a megszólítandó Istent. Hol Jézushoz szól, Jézustól kér, hol Istentől (és olykor a Szentlélek is előfordul, mint esetleges harmadik megszólítandó isteni személy) és ebből a gondolkodásból fakadóan a beszédben is keveredik az igaz és a hamis ismeret, és nem a Felkent Jézus és apostolai tanítás követik, hanem egy idegen és teljesen önellentmondásos és zavaros gyakorlatot. Ha mi Jézus Krisztus tanítását szeretnénk követni, megcselekedni (ami jelenti hogy a kősziklára építjük a házunkat, amit nem visz el a víz) vizsgáljuk meg, hogy ő kihez és hogy tanított minket imádkozni, hogy úgy is tehessünk, ahogy ő tett. Talán nem is kell bemutatnom, mert mindenki ismeri ezt az imádságot: Luk. 11:1-4. És történt, mikor ő imádkozott egy helyen , miután elvégezte, monda néki eg

Ajánlott olvasmány a Héberekhez írt levélhez

A Héberekhez, vagy más néven Zsidókhoz írt levél megértéséhez nagyban hozzájárul a Misna Joma traktátusának tanulmányozása, ugyanis szemléletesen és részletesen írja le azt a templomi istentiszteleti a gyakorlatot, amit Jézus korában a zsidóság gyakorolt az Engesztelés ünnepének nagy napján. Ennek az ünnepnek a jelentősége ismert kell legyen egy krisztusi ember előtt is, és így volt ez a Héber levél írójával, aki még olyanoknak írt, akik láthatták a második templomban folytatott szertartást. Jézus Messiási voltában hívő személyként számára ez a szertartás már többet jelentett puszta rítusnál, ahogy írja: “Akik [papok] a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak …” (8:5); vagy: “a törvényben ugyanis a jövendő javak árnyéka van meg, nem maguk a dolgok valósága/képe …” (10:1) Ennyi bevezető után szeretnék pár észrevételt tenni, amelyek számomra a Misna említett részének olvasáskor feltűntek, és egyeztek a korábban a héber levélben olvasottakkal: 7:26-28 Mert ilyen főpap illet