Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2014

Pál és a levelek valódi monoteizmusa I. Kor. levél

Szeretnék felhozni pár idézetet az apostoli levelezésből, ami igazolja, hogy az egyszemélyű, egyedüli (mono) Istent, Jézus Krisztus Istenében és Atyjában azonosítják a levelek. A fordításoknál megnéztem az ógörög szöveg szórendjét, és ahol kellett az eredetihez módosítottam. I. Kor. 1:1 “Pál, Jézus Krisztusnak elhívott apostola  Isten akarata által … Jézus Krisztus, akinek Pál elhívott apostola, és Isten, akinek “akarata által” lett az, külön van választva. Egy az Isten, akinek akarata által történik az, hogy egy más “valakinek”, Jézus Krisztusnak apostolává lett Pál. A szöveg értelme szerint különválasztja Istent és Jézus Krisztust. 3. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól , és az Úr Jézus Krisztustól. A folytatásban beazonosítja, ki is ez az Isten. Isten a mi Atyánk, aki szintén nem Jézus Krisztus, mivel a folytatásban –  “és az Úr Jézus Krisztustól” –  ő még egy “valaki” az Isten, az Atyánk mellett, ha szabad így mondanom. Az Istenbe (az Atyába) nem olvasztja bele

Egyebek az asszony magvából

Jelenések 12:13 Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szülte. 14. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. 15. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. 16. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott. 17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele ; 18. És álla a tengernek fövenyére. Az Isten egyházának jellemzője, hogy megtartja Isten parancsolatait, és nála van Jézus Krisztus bizonyságtétele. A következő részlet a zsidó lexikonból történelmi tanúság az inkvizíció által üldözöttek egy kevésbé ismert

A peszah, mint bárány áldozat

A kövező idézet a zsidók peszach Hágáda nevezetű könyvéből való, amely leírja a Szentély fennállásakor gyakorolt peszah áldozat rendjét, mint történelmi forrás: (Részlet: Peszáchi Hágádá ) A Szentély idejében a peszách-áldozatot a délutáni áldozat után hozták. A vers szellemében „Hadd rójuk le a tulok áldozatot ajkunk imájával” ( Hoséá 14:3) Korbán peszách – A peszách-áldozatot egyéves hím bárányokból hozzák. Az áldozati állatot a Szentély udvarán bárhol le lehet vágni niszán 14-én, a nap közepe elteltével, a délutáni áldozat, a Menóra csészék megtisztítása és a Menóra meggyújtása után. Addig nem vághatjuk le a peszách-áldozatot, amíg cháméc (kovászos) van a birtokunkban. Ha valaki a peszách-áldozatot a délutáni Támid áldozata előtt vágja le, ez elfogadható, feltéve, hogy valaki más kevergeti a vért, hogy az ne alvadjon meg addig, míg a délutáni áldozat vérét az oltárra nem hintik. Azután a peszháchi-áldozat vérét ráöntjük az oltárra. Az egész vért egyszerre kell az alapra önteni. Miké