Egy az Isten!

Ebben a bejegyzésben egy pár gondolatomat szeretném megosztani, amire az Aristeas levele Philokratéshez olvasása közben jutottam. Isten evangéliuma, amelynek beteljesítője Jahósua, az Ő Felkentje, a pogány népek számára is megmenekülést hozott, miután az Isten feltámasztotta Fiát a halálból, és a megígért Szent Szellemet elküldte. Ezután sokan a pogányokból is hittek és bemerítkeztek Jahósua nevére, és Isten nem tett különbséget a körülmetéltek és minden más nép között. Ennek a készséges befogadásnak az előkészítése Isten részéről már 2-300 évvel Jahósua kora előtt megkezdődött. Az akkori hellenizált világ nyelve a görög volt, és Isten készségessé tette Ptolemaiosz Egyiptomi király szívét arra, hogy könyvtárát bővítve a teljes Ószövetséget lefordíttassa a kor világnyelvére, görögre. Ezt a fordítást Septuagintának (LXX), vagy más néven Hetvenes fordításnak hívják arról a hetven vénről, aki lefordította. Ennek történetéről szól az Ariszteasz levél. Ami felkeltette a figyelmemet, az volt

Szeretnék felhozni pár idézetet az apostoli levelezésből, ami igazolja, hogy az egyszemélyű, egyedüli (mono) Istent, Jézus Krisztus Istenében és Atyjában azonosítják a levelek. A fordításoknál megnéztem az ógörög szöveg szórendjét, és ahol kellett az eredetihez módosítottam. I. Kor. 1:1 “Pál, Jézus Krisztusnak elhívott apostola  Isten akarata által … Jézus Krisztus, akinek Pál elhívott apostola, és Isten, akinek “akarata által” lett az, külön van választva. Egy az Isten, akinek akarata által történik az, hogy egy más “valakinek”, Jézus Krisztusnak apostolává lett Pál. A szöveg értelme szerint különválasztja Istent és Jézus Krisztust. 3. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól , és az Úr Jézus Krisztustól. A folytatásban beazonosítja, ki is ez az Isten. Isten a mi Atyánk, aki szintén nem Jézus Krisztus, mivel a folytatásban –  “és az Úr Jézus Krisztustól” –  ő még egy “valaki” az Isten, az Atyánk mellett, ha szabad így mondanom. Az Istenbe (az Atyába) nem olvasztja bele

Jelenések 12:13 Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szülte. 14. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. 15. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. 16. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott. 17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele ; 18. És álla a tengernek fövenyére. Az Isten egyházának jellemzője, hogy megtartja Isten parancsolatait, és nála van Jézus Krisztus bizonyságtétele. A következő részlet a zsidó lexikonból történelmi tanúság az inkvizíció által üldözöttek egy kevésbé ismert

A kövező idézet a zsidók peszach Hágáda nevezetű könyvéből való, amely leírja a Szentély fennállásakor gyakorolt peszah áldozat rendjét, mint történelmi forrás: (Részlet: Peszáchi Hágádá ) A Szentély idejében a peszách-áldozatot a délutáni áldozat után hozták. A vers szellemében „Hadd rójuk le a tulok áldozatot ajkunk imájával” ( Hoséá 14:3) Korbán peszách – A peszách-áldozatot egyéves hím bárányokból hozzák. Az áldozati állatot a Szentély udvarán bárhol le lehet vágni niszán 14-én, a nap közepe elteltével, a délutáni áldozat, a Menóra csészék megtisztítása és a Menóra meggyújtása után. Addig nem vághatjuk le a peszách-áldozatot, amíg cháméc (kovászos) van a birtokunkban. Ha valaki a peszách-áldozatot a délutáni Támid áldozata előtt vágja le, ez elfogadható, feltéve, hogy valaki más kevergeti a vért, hogy az ne alvadjon meg addig, míg a délutáni áldozat vérét az oltárra nem hintik. Azután a peszháchi-áldozat vérét ráöntjük az oltárra. Az egész vért egyszerre kell az alapra önteni. Miké

Nagy Theodosius császár 380.-ban kiadott rendeletének szövegét teszem közzé. A latin nyelvű szöveg,a Codex Theodosianusban ( CTh 16,1,2 ) és – kis rövidítéssel a Codex Iustinianusban ( C. 1,1,1 ) olvasható:  “Imppp. Gratianus, Valentinianus et Theodosius AAA. Edictum ad populum urbis Constantinopolitanae. Cunctos populos, quos clementiae nostrae regit temperamentum, in tali volumus religione versari, quam divinum Petrum apostolum tradidisse Romanis religio usque ad nunc ab ipso insinuata declarat quamque pontificem Damasum sequi claret et Petrum Alexandriae episcopum virum apostolicae sanctitatis, hoc est, ut secundum apostolicam disciplinam evangelicamque doctrinam Patris et Filii et Spiritus Sancti unam deitatem subparili maiestate et sub pia trinitate credamus. Hanc legem sequentes Christianorum catholicorum nomen iubemus amplecti, reliquos vero dementes vesanosque iudicantes haeretici dogmatis infamiam sustinere nec conciliabula eorum ecclesiarum nomen accipere, divina primum vindi

Josephus Flavius bemerítő (keresztelő) Jánosról: “Némely zsidó azon az állásponton volt, hogy Heródes hadseregének pusztulását Isten haragjának kell tulajdonítani, mert így sújtotta őt a megérdemelt büntetéssel János meggyilkolásáért, akit keresztelőnek neveznek. Ugyanis Heródes kivégeztette ezt a jó embert, aki a zsidókat arra oktatta, hogy tökéletességre törekedjenek, legyenek igazságosak egymás iránt, jámborak Isten iránt és így keresztelkedjenek meg. Hirdette, hogy kedvesen fogadja Isten a keresztelést, mert célja csak a test megszentelése, nem pedig a bűnök kiengesztelése; tudniillik a lélek akkor már előbb megtisztult az igaz élet révén. Seregestül tódultak hozzá az emberek, és nagyon szívesen hallgatták ezeket a beszédeket; ezért Heródes attól tartott, hogy ennek a férfiúnak a tekintélye, akire, úgy látszik, mindenki hallgatott, a népet még majd lázadásba kergeti; ennélfogva jobbnak tartotta még idejében eltenni őt láb alól, mintsem hogy valami fordulat következzék be, és akkor

Istentől, a menny és föld Urától áldott új évet kívánok! Az Isten által lefektetett naptár ( http://churchofgod.hu/content.php?act=naptar ) szerint ugyanis ma kezdődik meg az új esztendő, nem a tél közepén! A természet megújult, minden kizöldellt, a fák zöld füleket hoztak, ahogy a bevetett föld is zölddé vált. Az első hónap neve “zöld kalászok/fülek” (Abib – 2Móz 13,4 ,  2Móz 9,31 ) – hűen tükrözi. Ez az év első hónapja. ( 2Móz 12,2 ) A templom megszentelése is a mai naptól indult, aminek gazdag tanítása van az Istenfélők számára. ( II. Krón. 29:1-17 ) Izrael Istenhez hű királya, Ezékiás kihordatta a templomból az odahelyezett bálványokat. Minden ilyen nemzeti megtérés azzal indult, hogy a régit eltávolították, és visszatértek a Mózes által lefektetett rend gyakorlásához, pl. megünnepelték a Páskát. Mármint azok a királyok, akikről azt mondják a krónikák, hogy “kedves dolgot cselekedett az YHVH szemei előtt” Ez pedig azoknak szól (Pál apostol által), akik a Felkent Jézus, Isten Messiá

Részlet a Neofiti targumból Kr.e. 1. század. “Dalok és dicsőítések, melyeket Salamon, a próféta, Izrael királya prófétai szellemmel mondott a világ Ura előtt. Tíz éneket mondtak ezen a világon, ez a dal a legdicsőbb valamennyi közül. Az első éneket Ádám mondta, mikor megbocsáttatott bűne. Amikor elérkezett a szombat napja és megvédte őt, megnyitotta száját és mondta: >>Zsoltárének szombat napjára<< (Zsolt 92). A második éneket Mózes Izrael fiaival mondta, amikor a világ Ura meghasította előttük a Vörös-tengert. Valamennyien egyszerre megnyitották szájukat és mondták a dalt, mert így vagyon megírva: >>És dicsőítették akkor Mózes és Izrael fiai.<< (Kiv 15) A harmadik dalt, a kút dalát Mózes és Izrael fiai mondták. Mind együtt kezdték és mondták a dalt, amint meg van írva: >> Buzogj fel kút, énekeljetek feléje.<< (Szám 21,17) A negyedik éneket Mózes, a próféták feje mondta, mikor elérkezett az ideje annak, hogy elköltözzék a világból. És megintette benn

Semone ‘Eszre, a tizennyolc áldás szövege Áldott vagy Te, Örök Istenünk, őseink Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Nagy, erős és félelmetes Isten, magasságos Isten, aki jóval jutalmazza az igazakat, mindenek teremtője, aki emlékezetben tartja őseink igaz voltát, és szeretetében megváltást hoz utódaikra Neve kedvéért. Segítő, megmentő és oltalmazó Uralkodó! Áldott vagy Te, Örökkévaló, Ábrahám védelmezője! Örök a hatalmad, Urunk, Te kelted életre a holtakat, nagy Megmentő! Jóságában ellátja az élőket, és feléleszti a holtakat nagy irgalmában, támogatja az elesetteket, meggyógyítja a betegeket, feloldozza a megkötözötteket és betartja hű fogadalmát a porban szunnyadóknak. Ki olyan, mint Te, Hatalom Ura, és ki hasonlítható hozzád, Uralkodó, aki öl, éltet és segítséget hoz a világra? Bízhatunk benned, hogy feltámasztod a halottakat. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki életre kelti a halottakat. Szent vagy te, és szent a Neved, a szentéletűek nap mint nap Téged dicsőítenek. Sz